Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.
3
Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!
4
Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!
5
Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.
6
Szeretsz minden ártalmas beszédet, és az álnok nyelvet.
7
Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földéről. Szela.
8
És látják ezt az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:
9
Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt! (Psalms 52:10) Én pedig mint zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. (Psalms 52:11) Áldlak téged örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos vagy, a te híveid előtt.