Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.
2
Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
3
Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
4
Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
5
Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
6
Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged?
7
Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.
8
Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
9
Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.
10
Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. (Psalms 6:11) Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.